" Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek" ( Babits Mihály )
...hogy szép legyen a dal, a lélekhúrjainak pengetése folytonos gyakorlást igényel...
2014. február 20., csütörtök
2014. február 13., csütörtök
Szent Ágoston imája:
Ne sírj, mert szeretsz engem...
"A
halál nem jelent semmit.
Csupán
átmentem a másik oldalra;
Az
maradtam, aki vagyok, és
te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy
szólíts, azon a néven, ahogy
mindig hívtál.
Beszélj
velem úgy, ahogy mindig szoktál,
ne
keress új szavakat.
Ne
fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd
kacagásod, nevessünk együtt,
mint
mindig tettük.
Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Úgy hangozzék nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az
élet most is olyan, mint volt, ma sem más.
A
fonalat nem vágta el semmi.
Miért
lennék a gondolataidon kívül,
csak
mert a szemed most nem lát…?
Nem
vagyok messze, ne gondold.
Az
út másik oldalán vagyok.
Lásd, jól van minden.
Lásd, jól van minden.
Meg
fogod találni a lelkemet
és benne egész letisztult szép gyöngéd szeretetem.
és benne egész letisztult szép gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és
ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)