Ne sírj, mert szeretsz engem...
"A
halál nem jelent semmit.
Csupán
átmentem a másik oldalra;
Az
maradtam, aki vagyok, és
te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok
vagyunk mindörökre.
Úgy
szólíts, azon a néven, ahogy
mindig hívtál.
Beszélj
velem úgy, ahogy mindig szoktál,
ne
keress új szavakat.
Ne
fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd
kacagásod, nevessünk együtt,
mint
mindig tettük.
Gondolj
rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Úgy hangozzék nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható
volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az
élet most is olyan, mint volt, ma sem más.
A
fonalat nem vágta el semmi.
Miért
lennék a gondolataidon kívül,
csak
mert a szemed most nem lát…?
Nem
vagyok messze, ne gondold.
Az
út másik oldalán vagyok.
Lásd, jól van minden.
Meg
fogod találni a lelkemet
és benne egész
letisztult szép gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és
ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!"